Javaslat az antikapitalista baloldalnak a
szenvedélybetegségekhez kialakítandó
viszonyára
Hivatkozva a MEBAL (Magyar Egyesült Baloldal) ET (Egyeztető Tanács) nyilatkozatára – http://mebal.hu/sajtonyilatkozatok/a-mebal-nyilatkozata-az-ellenzeki-kerekasztal-munkajaban-valo-reszvetelrol#comments –, miszerint „Felajánljuk az Ellenzéki Kerekasztal munkájához … a MEBAL programtervezetét … vitára, továbbfejlesztésre”, továbbá a MEBAL programjának címére, amellyel saját magát is megvitatandónak tekinti: „90 FOKOS FORDULAT – KIÚT A VÁLSÁGBÓL … (Továbbfejlesztendő vitaanyag)”, a szenvedélybetegségek társadalmi beágyazódottsága és a Fennálló Rendet szervesen támogató voltuk miatt szükséges felvetni, hogy a MEBAL alakítson ki álláspontot az addikciók kérdéskörében, kiegészítve programját. Ez aktuálpolitikailag is fontos, hiszen a FIDESZ által uralt jelenlegi kormányzati rendszer – elsősorban a dohányzástól való egészségvédelemmel manipulálva – igyekszik az addikciók elleni egész küzdelmet hatalmi céljaira kisajátítani. Holott a szenvedélybetegségek megelőzésének, a szenvedélybetegek gyógyításának és gondozásának szakmai ügyeit pártpolitikáktól függetlenül célszerű intézni.
Sajnos a rendszerkritikai baloldalnak – amely az offenzív erőszaktól örökre elhatárolódva nem békül meg a kapitalizmussal, s ekként radikális, következetes (vagyis nem ultraradikális baloldal, nem szélsőbaloldal!) – rákfenéje a szenvedélybetegségekhez, különösen a dohányzáshoz való viszonyulása, pontosabban viszonyulatlansága. A MEBAL programjában (nevezzük meg ismét: 90 fokos fordulat – Kiút a válságból) a „szenvedélybetegségek”, „alkoholizmus”, „dohányzás”, „kábítószer” szavak egyike se fordul elő (egyszer se), még a Társadalompolitika c. fejezet Egészségügy, Oktatási rendszer c. alfejezeteiben sem – http://mebalvideo.mebal.eu/doc/90_fokos_fordulat_mebal.pdf Az még érthető, hogy ez a fontos, elvi jelentőségű írott anyag az addikciókhoz fűződő biológiai függést mint specifikus orvostudományi vonatkozást mellőzi, de az már nem, hogy nem is regisztrálja a kóros szenvedélyfüggések rendkívül ártalmas jelenséghalmazának mint kemény és komplex szociális problémának az észlelését. Dacára, hogy Magyarország vonatkozó epidemiológiai adatai közismerten elkeserítőek (a dohányfüst dominánsan közrejátszik évente kb. 30 000 ember halálában vagy megrokkanásában és egymillió ember krónikus bronchitisének előidézésében, a 14-16 éves fiatalok fele már kipróbálta a cigarettát, az általános iskolák 7. és 8. osztályos tanulóinak 10 százaléka rendszeresen rágyújt; a felnőtt férfiak 40, a nők 27 százaléka dohányzik, a jelenleg dohányzó fiatalok 63,2 százaléka naponta gyújt rá, a 11. évfolyamra a tanulók több mint 90 százaléka fogyasztott alkoholt, a 9. évfolyamosok 40, a 11. évfolyamosok 60 százaléka részegedett már le életében, a 9-11. évfolyamosok 20,3 százaléka fogyasztott valamilyen illegális kábítószert és sorolhatóak az aggasztó számok tovább…).
Vállalni kell a küzdelmet az olyan tudattorzító, direkt mesterkedésekkel is provokált mechanizmusokkal szemben, mint a társadalom szenvedélybetegségekkel, az "ópiumokkal" (köztük a dohányzással!) – az elidegenült emberi társas szerveződések általános kultúrája, civilizációs viszonyai, konkrétan a burzsoázia profit- és hatalmi érdekeinek kielégítése révén – történő permanens megfertőzése. A baloldal nem védhet efféle beállítódásokat és szokásokat, ugyanis ily módon kóros vágyak tartanak tömegeket – szabadságnak-önmegvalósításnak hazudott rabigával, boldogságillúzióval – a tőkének kedvező fogyasztói életmód totális hatalmában. Ne támogassuk – félrenézéssel se! – e mechanizmusok érvényesülését (sőt akkor se, amikor politikai ellenfelünk, ismételjük meg, manipulációs szándékkal kisajátítaná visszaszorításukat), hanem világosítsunk föl mind több embert ezek kapitalizmust erősítő, társadalomellenes összefüggéseiről (szerepeiről), ösztönözve őket kikecmeregni szenvedélyvermeikből. Már az osztálytársadalomban megalapozva humánus közösségi viszonyokat az egyének között, megteremtvén ekként – csírájában – az elidegenüléstől mentes létet.
A szabadságért harcolók nem küzdhetnek a szolgaság semmilyen formájáért. Ha mások szabadságáért síkra szállunk, egyúttal magunkat is szabadítsuk ki a magunk választotta szolgaságunkból. Igen, viszonyok megváltoztatásáért, ez esetben a szenvedélybetegségek gyakoriságának csökkentéséért lépünk föl, azonban nem tagadjuk az egyes ember döntési felelősségét se. Mert a közösség szabadsága lehetetlen az egyes ember szuverenitása, tehát szabadsága és felelőssége nélkül. A kapitalizmus ellen vagyunk, ám amíg elkerülhetetlen benne élnünk, a lehető legemberségesebb életmód pártját fogjuk, amihez hozzátartozik a mind teljesebb megszabadulás a kóros szenvedélyfüggésektől, különösen a gyermekek, várandós kismamák, idősek, betegek és minden nemdohányzó megvédése a dohányfüsttől, nem megfeledkezve a dohányos embertársaink egészségéről se.
A MEBAL-nak fel kell adnia negatív álláspontját, amely e súlyos társadalmi gondokkal való foglalkozást elutasítja, mert hitelességét érinti: az addikciók túlságosan is szociális kötésűek és annyira kihatnak az érintett személyiségre is, hogy alapjaiban befolyásolják az ilyen-olyan változatukkal szolgaviszonyba került személy valóságérzékelő és társas működéseit, eltorzítják azokat, és az így előálló össze nem illés különösen problematikus, amennyiben a megnyilvánulás színtere a politikum, tárgyának fókuszában pedig a szabadság, a szuverenitás, a kizsákmányolás nélküli, elidegenedésen túli lét értékei foglalnak helyet. Az általános szolgaság ellen folyó küzdelmet lejáratja, ha harcosa ugyanakkor csatázik a különös szolgaságért.
A probléma veleje annak tudatosulása, hogy amiképpen – például – felismerjük, hogy a rasszizmus ellehetetleníti a társadalmi viszonyok tisztánlátását, a kapitalizmuson túljutni képes emberi minőség létrejöttét, és az ellene folytatott küzdelem ugye a MEBAL egyik elfogadott teendője (mert a tőkeviszony meghaladásának útjára a kapitalizmus, különösen a helyi-nacionalista változata, helyezi a modern, a tömeggyilkos antiszemitizmus torlaszát , hogy a kizsákmányoltakat – mind a mélyszegény, fedél- és munkanélküli, mind a jelzálogos lakással, az újra és újraszaporodó, ki nem fizetett törlesztési kötelezettséggel terhelt ingóságokkal a fogyasztás bűvöletébe és a tulajdonlás csalfa, valótlan érzésébe egy egész tudatvarázsló rendszerrel beterelt mai proletárokat –, akik – együttesen – a modern társadalom zömét teszik ki, ezzel az eszközzel is feltartsa tőkeszolgaságuk felismerésében), akképpen érzékelnünk szükséges azt is, hogy politikai célkitűző szervezettől, a MEBAL-tól, a kapitalizmusellenesség hiteltelen a tőkeviszonyt elfogadását, az abba való beletörődést kanalizáló, vagyis a szociális funkciójú mentális-pszichikai manipulációk leleplezése nélkül.
Az Ellenzéki Kerekasztal munkájában már az így kiegészített programja által vezérelve vegyen részt a MEBAL, nyomatékkal figyelmeztetve az egészségvédelemmel történő FIDESZ-manipulációra.
Az addikciók lehetőséget-módot kínálnak az uralkodó osztályoknak, hogy a kizsákmányoltakat beletréningeztessék a tőkeviszony kritikátlan elfogadásába, a fogyasztói társadalomban való vagy azt nélkülöző életre egyaránt.
2011. január 12.
A társadalom testi-lelki egészségéért felelősséget érző rendszerkritikus baloldaliak csoportja nevében:
Fekete György mentálpedagógus
Molnár Lajosné logisztikai szakértő
Fekete János addiktológus szociális szervező
Jeschitz Antal mérnök-közgazdász
Rusz Éva dr., orvos
Szekfű Katalin szociálpolitikai referens
A javaslathoz csatlakozni kívánók jelezhetik szándékukat: fekete.gyorgy@upcmail.hu