Adjuk ingyen!

Mondhatnánk, örökzöld téma. Ám pontosabb így: örökpiszok, örökszenny…

A dohányzás. Árt a nemdohányos egészségének, mert – tisztelet a kivételnek! – nem kevés dohányos nem akar jogkövetően dohányozni. Árt a dohányos egészségének, még ha – esetleg – nem is látja be.

Időről időre a dohányzás pártját fogó embertársaink újrahangszerelik szabadságharcnak megélt ágálásukat rabszolgalétük fenntartásáért. Mert azt hiszik, veszély fenyegeti leborulásukat Nikotin Őfelsége előtt. Holott csupán annyi történik, hogy – lépést tartva a nemzetközi szinten konformmá vált népegészségügyi felismerésekkel és intézkedésekkel, továbbá teljesítve a vonatkozó EU és WHO kötelezettségeket – országunk igyekszik ellátni egészségvédelmi feladatait a szenvedélybetegségek elleni küzdelemben, beleértve a dohányzás ártalomcsökkentését. Nem a betiltás, hanem a szeparálás (a dohányzás térbeli elkülönítése) és a korlátozás (a dohánytermékekhez hozzájutás lehetőségeinek szűkítése) eszközeivel. És mindezzel párhuzamosan az egészség- és oktatásügy több ezernyi munkatársa dolgozik a szenvedélybetegségek (addikciók) megelőzéséért, a már függők kezelésén-gyógyításán-támogatásán-felvilágosításán-fejlesztésén-tanításán, és utógondozásukon. Nemegyszer dacolva a mindenkori állami ostobaságokkal, önzésekkel, manipulációkkal.

E seregben vagyunk néhányan, akik segítő tapasztalatainkat, ötleteinket, gondolatainkat írásban is megfogalmazzuk, hol klienseink kezébe nyomva-lopva, hol a társadalmi kommunikáció legkülönbözőbb fórumain hasznosításra felkínálva. A blogtér se kivétel. Itt az is előfordul, hogy bekapcsolódunk egy-egy nem általunk indított, de e témával foglalkozó diskurzusba.

Szerénytelenségemet (az alapító mentálpedagógust; a mentálpedagógiát én munkáltam ki) szintén elérte e sors, minden kellemes és kevésbé kellemes tapasztalásával, sikerével és fiaskójával egyetemben. A napokban ismét átéltem egy ilyen helyzetet. Itt, a NOLBLOG-on.

Bloggerináink egyike postjában sajátos módon ellenezte a dohánytermékek mostani áremelését. Ekként még kevesebb marad az amúgy is nélkülöző családoknak, még inkább éheznek gyerekeik, alig jut ruhára, fűtés- és villanyszámlára, s egyébként is ez az egész hercehurca kizárólag és valójában az államkassza gyarapítását célozza – így foglalható össze az írás üzenete. Majd felsorakozott a vitához egy blogger, aki – a kóros szenvedélyfüggés vágykiélésének semminemű korlátozását vagy elkülönítését nem tűrő dohányosokhoz hasonlóan – az összes kapcsolódó egészségvédő intézkedést hiteltelennek, „a legocsmányabb képmutatásnak” kiáltott ki azon az alapon, hogy nem tiltják be teljes mértékben a dohányzást, illetve a dohányt. Más bloggerek ilyen-olyan módon kárhoztatták a dohányzás szabályozásának minimális gyakorlatát is. Igen kevesen szegültek szembe a csoportnyomással.

Természetesen csatasorba álltam. Mint az addiktológia veteránja már hozzászoktam, hogy ne reméljek győzelmi babérokat (egyébként se akarok, ahogy kollégáim se, bárkit legyőzni…). Tehát szokott tanári rezignációmmal vettem elő arzenálom minden jelentősebb darabját. Rámutattam, hogy a teljes tiltás nem csupán ésszerűtlen és eleve kudarcra ítélt, hanem igaztalan és embertelen. Óvatosan céloztam arra, hogy a dohányos maga tapossa meg saját méltóságát, hogy azért próbálja kézben tartani a tőle független zajlásokat, mert önmaga fölött elégtelenül parancsnokol. Kértem a folyamatosan általánosságokban mozgó, a tárgyszerűségtől következetesen eltekintő, indulatokkal, helyenként trágár jelzőkkel kísért kijelentések konkrétizálását. Például megjelölni, hogy a nemdohányzók védelméről szóló 1999. évi XLII. törvénynek a 2011. évi XLI. törvény által történt módosítása és/vagy a T/5281. szám alatt zárószavazásra váró, a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről c. törvényjavaslat mely szövegrészei, rendelkezései, eljárásai, fogalom-meghatározásai olyanok, amelyekkel szemben indokolt a tiltakozás. Mindhiába. Nos, utaltam rá, jártam már így korábban, nem egyszer, nem kétszer. Nyugdíjas létemet megelőzően. Ezt az egészet nem is valamiféle panaszként jegyzem. Egészen más okból. Tudniillik e történések közben kitaláltam a megoldást!

Minek huzakodni, veszkődni? Haladjunk a kisebb ellenállás irányába! Bagózni akarnak. Drágállják az árát?

Hát tessék, szívják csak! Mégpedig számolatlanul, korlátlan mennyiségben. Hogyan oldjuk meg? Egyszerű. INGYEN ADJUK! Aki füstölni akar, bemegy a boltba (plázába stb.) bejelenti igényét, s kap. Persze lenne fejenként maximálás, de magas szinten. Mondjuk napi kettő csomag. Minősége: filteres magyar terméké. Lehet majd flancosabb nyugatit is kapni, szűkebb porciózással.

A lényeg tehát, hogy ingyen eregethetőek a karikák. Viszont – és itt az én csapdám – egyebekben semmi nem változik. A jelenlegi, végre szigorúbb szabályozás (mert ezáltal lett érdemi, a nemdohányzók egészségét védő) – továbbra is érvényes! Ha valaki tiltott helyen gyújt rá, fizet mint a katonatiszt. A pénzbüntetés megváltható, ki-ki választása szerint, ingyendohányról lemondással (megállapított időtartamra) vagy díjazás nélkül teljesítendő, bizonyos mennyiségű közmunkával. A térítésmentes, államilag támogatott, a szenvedélyfüggéstől megszabadító leszokási programok maradnának.

Egy sor társadalmi baj elviselhetőbbé válna. Megugrik a bagóban elhullottak száma. Rengetegen megbetegednek, kiesnek munkájukból, ők elbocsáthatóak. Helyükre újabbak vehetők fel. Csökken a munkanélküliség (a kirúgottakat elviszi a dohányhalál). A halálozás növekedése enyhíti az egészség- és oktatásügy feletti nyomást. A felszabaduló pénzeszközöket a kormányok további hasznos célokra fordítanák. Igaz, fogyna a magyar, azonban a hivatásos-turulos nemzetsiratók érzékelnék: ami megmarad, az a minőség! Szupermagyar, szuperbaka, szuper-alattvaló… Mindenki engedelmes, csak megkapja: ki szopókázni valóját, ki annak füstje-bűze elleni állami védelmet.

Itt lenne a Kánaán! Orbán Viktor, ide vagy oda!

Multifunkcionális megoldás, amely kielégíti mind a multikat, mind a hazai vállalkozókat. Hiszen a dohánytermelés is növekedni kényszerülne. Igaz, állami szubvenciókkal, ám tisztáztuk, lenne miből!

Miért is nem jöttek erre rá a közgazdászok?

Komolyra fordítva a szót. Akinek e rögtönzött paródia nem szegte kedvét, hogy komolyan kutakodjon ezekben a dolgokban, nekik újra felkínálom, amit jómagam hoztam össze. Egybegyűjtöttem – bevallom, nem először – mindazt, ami online elérhető és bevált segíteni a szabadság visszaszerzésében:

http://www.kritikaonline.hu/kritika_10marcius.html

http://nol.hu/kritika/20100331-noj_fol

http://mek.oszk.hu/10200/10217/index.phtml

http://mek.oszk.hu/10100/10152/index.phtml

http://nol.hu/velemeny/20110321-szovetseg_a_nikotinert_

http://nol.hu/lap/forum/20110901-segelykeres

http://nol.hu/velemeny/lap-20090304-20090304-2

http://nol.hu/archivum/archiv-451263

http://nol.hu/lap/forum/lap-20090506-20090506-6

https://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:c4ZIQWyO0uAJ:www.wesley.hu/_files/Funk_-_Fekete_%25E2%2580%2593__Mentalhigienes_tezisek_a_dohanyzasrol.doc+fekete+gy%C3%B6rgy+ment%C3%A1lpedag%C3%B3gus&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESgfjDmYDgZbJz_4zLCVq6lM4ALCaCF1sIPxVxXuf5-4mB0cY6Z4LpRgjgG4K-XXIEkC8MMIqbG7As1BTS_ylcxoo1vBpilhnCmT2qvka6ywXf8Z4M01V-EWfgzs7Go8BS9ERdN2&sig=AHIEtbSDNRHLlNH9nzSeHRa6dKLF0WR0sA

http://nol.hu/archivum/archiv-482271

http://martirvedo.nolblog.hu/archives/2011/05/11/Cigaretta/

http://martirvedo.nolblog.hu/archives/2011/05/10/Egeszseg_es_fasizmus/

http://navigator.nolblog.hu/archives/2011/03/24/A_bago_joga/

http://navigator.nolblog.hu/archives/2011/03/06/Nemzeti_ugy/

http://navigator.nolblog.hu/archives/2011/03/03/Dohanyfust_nelkul_szabadon_Sajnos_ma_meg_inkabb_aktualis/

http://navigator.nolblog.hu/archives/2010/04/18/AZ_IRAS_GYOZ/

http://navigator.nolblog.hu/archives/2010/04/17/RAKBAGO_TOPRENGESEK/

https://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:YM4UW27jopQJ:lefnet.hu/resources/userfiles/file/FeketeGyorgy/Fekete%2520Gy%25C3%25B6rgy%2520-%2520annot%25C3%25A1ci%25C3%25B3.doc+fekete+gy%C3%B6rgy+ment%C3%A1lpedag%C3%B3gus&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEEShqzM9rJM1JLLSBfLH2u5Vf9Qx20hD_rdcnpfikIg1QYPYchLVvtSAWB_1uMjVqKkpom-eGOYOUeKCHwSy21uJSs5syHC4XmGw0QcIP4CdtxvOLbdVMddbEzFnJJHZLYaIzFBOI&sig=AHIEtbQlUIz_73ZxryaLazKXwUqpFfndfw

Természetesen az addiktológiának nem egyetlen munkatársa vagyok (voltam). Számos kollégám szintén kiváló vagy még hasznosabb megjelent munkáját ajánlhatom (kivéve a praxistechnikákat, efféléket – vállalva a formabontást – teljes vértezetben én tettem közzé), linkeket azonban nem tudok feltüntetni. Elnézést kérek, de erre már elégtelen a kapacitásom. Neveket adok (a még élő, illetve a már öröklétbe került legnagyobbakét), tessék kutakodni, ki-mi van az interneten: Avar Pál, Bagdy Emőke, Buda Béla, Fekete János, Funk Sándor, Gerevich József, Holzberger Mária, Kelemen Gábor, Levendel László, Orell Ferenc, Preuser Tibor, Rácz József, Simek Zsófia, Sineger Eleonora, Szoboljeva Ludmilla, Takách Gáspár, Valkai Zsuzsanna, Varga Domokos, Veér András.

Kötelességem jelezni és itt külön megindokolni, miért nem kommentezhető ez az összeállításom se. Nem azért, mert nem tudom megvédeni álláspontomat, közreadott véleményemet. Egyszerűen nem győzöm energiával a rengeteg járulékos teendőt. Ennyi az oka, nem több. Ugyanakkor, mint korábban is, ha a közérdek tekintetében szükségesnek látom, hogy más blogger postjának témájához szóljak, megteszem, vállalva az esetleges "túlvitát" is. Postjaim közvetlen interaktivitásának beszüntetése nem cenzúra, s még azt se jelenti, hogy nem érdekel mások véleménye az enyémről. Ugyanis lehet reagáló postot is készíteni, s amennyiben az valamelyik írásommal kapcsolatos, és értelmét látom, természetesen ezután is reagálok.

Ugyanakkor megígérem, hogy – amennyiben módomban áll – próbálok segíteni, ha valaki mentálpedagógiai témában közvetlenül tanácsot és/vagy információt kér: fekete.gyorgy@chello.hu (Természetesen e lehetőség nem illeti meg azokat, akik korábban se tartották be a kulturált kommunikáció elemi szabályait.)

Tisztelettel köszöntöm minden Olvasómat:

Fekete György mentálpedagógus történelemtanár / navigator (régebben átmenetileg: mártírvédő)

JEGYZET

Néhány adat

Magyarország vonatkozó epidemiológiai adatai közismerten elkeserítőek: a dohányfüst dominánsan közrejátszik évente kb. 30 000 ember halálában vagy megrokkanásában és egymillió ember krónikus bronchitisének előidézésében, a 14-16 éves fiatalok fele már kipróbálta a cigarettát, az általános iskolák 7. és 8. osztályos tanulóinak 10 százaléka rendszeresen rágyújt; a felnőtt férfiak 40, a nők 27 százaléka dohányzik, a jelenleg dohányzó fiatalok 63,2 százaléka naponta gyújt rá, a 11. évfolyamra a tanulók több mint 90 százaléka fogyasztott alkoholt, a 9. évfolyamosok 40, a 11. évfolyamosok 60 százaléka részegedett már le életében, a 9-11. évfolyamosok 20,3 százaléka fogyasztott valamilyen illegális kábítószert és sorolhatóak az aggasztó számok tovább…

A közösségeinek és magának jobb életet szorgalmazó, ezért politikai nézeteiben baloldali ember kívánatos vélekedése

Vállalni kell a küzdelmet az olyan tudattorzító, direkt mesterkedésekkel is provokált mechanizmusokkal szemben, mint a társadalom szenvedélybetegségekkel, az "ópiumokkal" (köztük a dohányzással!) – az elidegenült emberi társas szerveződések általános kultúrája, civilizációs viszonyai, konkrétan a burzsoázia profit- és hatalmi érdekeinek kielégítése révén – történő permanens megfertőzése. A baloldal nem védhet efféle beállítódásokat és szokásokat, ugyanis ily módon kóros vágyak tartanak tömegeket – szabadságnak-önmegvalósításnak hazudott rabigával, boldogságillúzióval – a tőkének kedvező fogyasztói életmód totális hatalmában. Ne támogassuk – félrenézéssel se! – e mechanizmusok érvényesülését (akkor se, amikor politikai ellenfelünk, ismételjük meg, manipulációs szándékkal kisajátítaná visszaszorításukat), hanem világosítsunk föl mind több embert ezek kapitalizmust erősítő, társadalomellenes összefüggéseiről (szerepeiről), ösztönözve őket kikecmeregni szenvedélyvermeikből. Már az osztálytársadalomban megalapozva humánus közösségi viszonyokat az egyének között, megteremtvén ekként – csírájában – az elidegenüléstől mentes létet.

A szabadságért harcolók nem küzdhetnek a szolgaság semmilyen formájáért. Ha mások szabadságáért síkra szállunk, egyúttal magunkat is szabadítsuk ki a magunk választotta szolgaságunkból. Igen, viszonyok megváltoztatásáért, ez esetben a szenvedélybetegségek gyakoriságának csökkentéséért lépünk föl, azonban nem tagadjuk az egyes ember döntési felelősségét se. Mert a közösség szabadsága lehetetlen az egyes ember szuverenitása, tehát szabadsága és felelőssége nélkül. A kapitalizmus ellen vagyunk, ám amíg elkerülhetetlen benne élnünk, a lehető legemberségesebb életmód pártját fogjuk, amihez hozzátartozik a mind teljesebb megszabadulás a kóros szenvedélyfüggésektől, különösen a gyermekek, várandós kismamák, idősek, betegek és minden nemdohányzó megvédése a dohányfüsttől, nem megfeledkezve dohányos embertársaink egészségéről se.

Hiteles, tényleges kapitalizmusellenesség lehetetlen a tőke uralmának napról napra történő elfogadásába beletréningeztető szenvedélybetegségek elvi-erkölcsi elutasítása, és élvezeti változataik korlátozó-elkülönítő gyakorlatának támogatása nélkül! No meg – természetesen –, a megelőző-gondozó egészségnevelés nélkül. Nem véletlenül szállt szembe mindig a munkásmozgalom az iszákossággal (a dohányzás valós élettani és szociális hatásait akkor még nem ismerték).